A Nikolaus Pevsner művészettörténész-író tollából származó 1936-ban megjelent „Kultkönyv” szerint William Morris és a művészi kivitelezésű termékek tervezése és gyártása iránt elkötelezett Arts and Crafts mozgalom volt az ipari formatervezés első igazi úttörője.
Az ipari formatervezés („a valós életre fókuszáló művészet, ahol a tárgyakat gépek készítik nagyon is emberi ötletek alapján”) története viszonylag nemrégiben kezdődött Európában. Az ipari formatervezés a francia, belga és spanyol Art Nouveau és Art Deco mozgalmakon, valamint a német és osztrák funkcionalizmuson, Le Corbusier iskoláján át fejlődött ki. Majd megjelent Alvar Aalto, aki az innovatív technikákat a régi északi faművészettel kombinálta, és közvetlenül a II. világháború előtt megszületett a modern stílus, amely az ötvenes években meghódította a világot. Azóta az európai formatervezés túljutott a Pop (az élénk színű műanyagokról híres) gunyoros forradalmán és megállapodott a mai minimalizmus, az ökoszociális elkötelezettség és az egzotikus hangulatok poszt-modern keverékénél. Ez a múlt mindennapjaink részét képzi: amikor felkapcsoljuk a lámpát, a Gio Ponti által tervezett lámpa unokáját látjuk; amikor a karosszékünkben álmodozunk, azt Le Corbusier-nak köszönhetjük, míg a miniszoknyáért Mary Quant-nak lehetünk hálásak.
A formatervezés európai hagyományát számos olyan intézményben követhetjük nyomon, amelyek a „régi” formatervezett tárgyak megőrzésének és tanulmányozásának szentelték magukat; ez a küldetés mindig szorosan kapcsolódik a kutatáshoz, az oktatáshoz és az új funkcionális megoldások és stílusirányzatok kommunikációjához. Például a Triennale di Milano a harmincas évek óta kerül megrendezésre és azóta is a vezető ipari formatervező cégek egyik legfontosabb kiállítása.
Az ipari formatervezés iránt érdeklődő turista kezdje Londonban, ahol a Victoria and Albert múzeumban végigsétálva nyomonkövetheti az ipari formatervezés evolúcióját az 1851-es első világkiállítástól napjainkig. A Kortárs és ipari formatervezés részleg egy egyedi archívumot kínál a formatervezők munkáiból és a kiállításokból, mint amilyen a Millennium Festival (1999/2001) is volt. Ezenkívül nem szabad elmulasztani a Design Museum meglátogatását sem, amely igen gazdag gyűjteménnyel és oktatási célú műhelyekkel rendelkezik. A Digital Museum tematikus galériákat kínál felfedezésre (pillanatnyilag a székek történetét 1920-tól kezdődően), valamint a digitális archívumban megtalálhatók a múzeumban szereplő formatervezők képei és a velük kapcsolatos információk is.
The Museum of Domestic Design & Architecture – MoDA a formatervezés hatását segít megismerni a lakásainkban fellelhető tárgyakra. A MoDA a Middlesex University része, található itt egy olvasóterem, ahol mód van az archívumok tanulmányozására; a digitális archívumuk pedig itt érhető el online: http://monet.mdx.ac.uk/ .
A MICHAEL a formatervezés számos izgalmas gyűjteményét ismerteti; ilyen például a Cheltenham Art Gallery & Museum's Arts & Crafts Movement Collection . Ez az Arts & Crafts mozgalomnak az 1880 és 1900 közé datálható ékszereinek, kerámiáinak és bútorainak egy igen gazdag gyűjteménye. A Brighton Museum and Art Gallery objects on display a XX. századi formatervezés és a kortárs divat egy olyan kereshető adatbázisa, amely olyan híres alkotóművészek munkáit is tartalmazza, mint Salvador Dali és Jean Paul Gautier.
Franciaország büszkesége a Musée des Arts Decoratifs, amely a múlt századi és különösen az Art Nouveau stílus jegyében fogant dekor-művészetnek, reklámnak, divatnak és textilnek ad otthont három helyszínen. A múzeum adatbázisa lehetővé teszi, hogy a felhasználó belepillantson a gyűjteménybe, ami tematikusan böngészhető olyan témákkal, mint pl. játékok vagy ékszerek. A Musée d’Orsay gyűjteményének egy jelentős részét az Európa minden részéből származó különleges, Art Nouveau stílusú fa- és üveggyűjtemény teszi ki. A Curator’s archives (kurátori archívumok) bizonyos megkötések mellett, lehetővé teszi a felhasználók számára a múzeum kincseinek felfedezését.
Olaszországban, csakúgy, mint a Triennale, aMuseo del Design is egy milánói projekt, ami azonban egyelőre csak a tervezési szakaszban tart. A Triennale jelenlegi állandó gyűjteménye a maga 600 kiállítási tárgyával és a híres formatervező, Achille Castiglioni (állandóra kikölcsönzött) múzeum-műhelyével egyértelműen a kísérletező innovációt és új technikákat képviseli. A Triennale ad otthont a Material ConneXio-nak, az ipari formatervezésben használt innovatív anyagok felhasználásával kapcsolatos dokumentációs központnak is.
Manapság Olaszországban terjedőben vannak a vállalati múzeumok. Ezek a múzeumok egy-egy adott márka történetét követik nyomon. Pédául a pontederai Museo Piaggio a Vespa, az ötvenes években tervezett híres robogó – ami még mindig az olaszos életvitel szimbóluma – történetével foglalkozik. A firenzei Museo Salvatore Ferragamo a híres márka cipőit állítja ki, és helyet biztosít számos divatkiállításnak, illetve divatguruk bemutatóinak.